Szegfűbors (Pimenta dioica)

Szegfűbors (Pimenta dioica)
A szegfűborsfa bogyós termését használjuk fűszerként. Íze kellemes, illatos, aromájában a fahéj, a bors, a szegfűszeg és a szerecsendió keveredik. Őshazája az Antillák, Közép- és Dél-Amerika. Kolumbusz a Karib-szigeteken bukkant rá, ám tévesen azt hitte, borsot talált. Innen spanyol neve, pimienta, ami azután jamaicai borsra módosult. Európában mind a mai napig nem sikerült meghonosítani, így az angolok méltán örülhettek, amikor 1655- ben meghódították Jamaicát, e fűszernövény legnagyobb termőhelyét, így jóidőre megszerezték a kereskedelmét.
A bogyókat zölden szedik le és szárítják. Ha teljesen beérik jelentősen veszít illatanyagaiból, amiből külső héjában van a legtöbb. A népi gyógyítók szerint a szegfűbors enyhíti a bélbán- talmakat és segít emésztési rendellenességek esetén is. Leginkább vad- és birkaételek, pácok, kolbász- és felvá- gottfélék fűszerezésére szolgál, de nem hiányozhat az igazi ketchupből sem. Az ételek fűszerezése mellett férfi illatszerek, valamint italok alapja.