Az ajakosvirágúak családjába tartozik, a kakukkfű, a rozmaring és a majoránna rokona. Tulajdonképpen az utóbbi vadon növő alakja, ezért nevezik vadmajorán- nának is. A növény leveleit használjuk fűszerként, íze
és aromája a majoránnáéhoz hasonló, de annál erőtelje- sebb.
A jeruzsálemi Héber Egyetem botanikusai szerint a Bibliában szereplő izsóp sem más, mint egy szurokfű faj; ahogyan a középkori füveskönyvekben található fekete gyopár is.
Az ókori görögök és rómaiak torokfájás, léguti pana- szok, valamint emésztési zavarok esetén kortyolgatták a belőle főzött teát; míg a mai népi gyógyítók ezt a fő- zetet ideges fejfájás, nyugtalanság esetén javasolják, s dícsérik antiszeptikus hatását is. Melius Péter 1578-ban megjelent Herbáriumában két faj között is különbséget tesz, a levelükből borral főzött italt pedig állatharapások gyógyítása, külsőleg pedig viszketésre, sérvre ajánlotta. Honunk egyes vidékein a szurokfűből főzött teával gyulladt hónaljat, ágyékot mostak, visszeres lábat áztattak.
Az origanoval a majoránnához hasonlóan fűszerezhetünk. Talán az olaszok használják a legtöbbet, főként paradicsomos ételeikhez.