Az ernyősvirágzatúak családjába tartozik, a kapor, az
ánizs és az édeskömény rokona. A növény magjait használjuk fűszerként, melyek erős illatúak, enyhén csípősek, keserűek és ánizsosak egyszerre. Őshazájának Nyugat-Ázsiát tartják, Európában a középkorban kezdték termeszteni, kolostorok kertjeiben. A hazai füveskönyvek is megemlítik Pápai Páriz Ferenc 1764-ben kiadott Pax Corporisában már gyógyhatásaira is találunk utalást: gyomor erőtlensége, csömör, emésztési zavar, gyomorfájás, hasszorulás és kólika esetén ajánlotta. További népi megfigyelések szerint jó szélhajtó hatású, étvágyjavító, teáját köhögés és torokfájás ellen itták. A köményből készült likőrt zsíros ételek előtt apperitifként vagy másnaposság ellen ajánlották. Sebastian Kneipp katolikus lelkész, – aki híres hideg vizes kúráival sok embert meggyógyított-, rendszeresen ivott köménymagteát, melynek köszönhetően örökre megszabadult görcseitől.
Napjaink kutatásai igazolták, a kömény számos jótékony hatását. Így bizonyítottan jó gyomor és bélrendszeri görcsök és fokozott gázképződés esetén, remek gyomorerősítő.
Különösen káposztás és kelkáposztás ételek, egészben sült pecsenyék fűszere, de nem hiányozhat a céklasalátából sem. Köménnyel fűszerezett sajt, kenyér és kolbász is kapható.
A konyhaköményt gyakran öszetéveztik az édeskö- ménnyel, ez utóbbiról külön olvashatnak.