Hawaii, az Amerikai Egyesült Államok ötvenedik tagállama, mely paradicsomi körülményekkel hívogatja a turistákat és a letelepedni vágyókat. Úgy tűnik azonban, hogy éppen a született hawaii népesség számára ez a mesés sziget mégsem maga a paradicsom – legalábbis ami a táplálkozást és életmódot illeti. A bevándorlók ugyanis nemcsak a technikai civilizációt, valamint a jólétet hozták magukkal, hanem a természetes körülményektől jócskán eltávolodott életmódjukat is. Ez pedig végzetessé válhat az őslakosok számára.

A takarékos gén

Legújabb felmérések azt mutatják, hogy az őslakosok egészségi állapota aggasztóan romlik. Miközben a betelepülők számíthatnak a leghosszabb élettartamra az Egyesült Államokban, addig a született hawaiiak kilátásai a legrosszabbak: több mint 65 százalékuk erősen elhízott, a halálozási statisztikák élén állnak a nem fertőző degeneratív betegségek, a cukorbetegség, az agyvérzés, a szív-ér rendszeri betegségek, valamint a daganatos betegségek terén is.
Kutatók szerint ennek fő oka a megváltozott étrendben keresendő. Egykor a hawaiiak fő tápláléka a taro – egy keményítőben gazdag gyökér, melynek íze az articsókára emlékeztet – volt, ma viszont a „tipikus amerikai” koszton élnek. Ezt az állítást igazolja, hogy a helyben termő növényekből hagyományos módon elkészített ételek, a taro, a tengeri alga, az édesburgonya, a zöldségek és egy kevés hal felhasználásával összeállított diéta látványosan javította a betegek állapotát, és csökkentette a halálozási arányt is.
Az étrend fontossága mellett egyes kutatók a „takarékos gén” elméletére is felhívták a figyelmet. Eszerint évezredeken keresztül a sziget népessége ahhoz alkalmazkodott, hogy a rendelkezésükre álló táplálékot a lehető leggazdaságosabban használja fel. Napjainkban – amikor az éhezés réme már nem fenyeget, továbbá az emberek lényegesen kevesebbet mozognak – az a gén, amely hajdanán arról gondoskodott, hogy elraktározza a fel nem használt energiát, „feleslegessé” vált. A hawaiiak testében azonban működik ez a gén, és zsírpárnák formájában felhalmozza a tartalék tápanyagot a nehéz időkre, amelyre – szerencsére – már nem kell számítani. Míg az európaiak szervezete az elmúlt évszázadokban fokozatosan átállt a tradicionális ételekről a sajtburgerre és társaira, addig ez a váltás végzetesnek bizonyulhat egy olyan népesség számára, mely egészen a XIX. századig elszigetelten élt.

Pima indiánok és a cukorbetegség

A hawaiiak – a királyi család kivételével – sosem voltak kövérek, most viszont nem ritka a 150–200 kilós beteg az extrém mértékű elhízás minden szövődményével. Néhány kutató szerint a kis zsírtartalmú diéta helyett hasznosabb a hagyományos étrendhez visszatérni, miután eddigi eredményeiket megerősítette egy, a pima indiánok körében végzett széles körű felmérés. Eszerint a pima indiánok szervezete genetikailag alkalmazkodott a környezetükben található szerény élelemhez. A sivatagi táplálék, mint amilyen például a kaktusz, különösen gazdag – számukra – emészthető rostokban, ami megvédte őket attól, hogy vércukorszintjük az egekbe szökjön. Ez a felfedezés azért is fontos, mivel a 35 évnél idősebb pima indiánok fele cukorbetegségben szenved, így a hagyományos étrend visszaállítása az egészségük helyreállításában nagy szerepet játszhat. Ezek a táplálkozástudományi eredmények pedig megérdemlik az egészségügyi kormányzatok figyelmét, miközben az amerikai egészségbiztosítási társaságok máris érdeklődnek a népbetegségnek számító szív-ér rendszeri panaszok megelőzését segítő diéták iránt. Tény, hogy ezek kialakulásában bizonyítottan nagy szerepet játszik az étrend. A biztosítótársaságok pedig saját, jól felfogott érdekükben inkább támogatják ezeket az egészségmegőrző-betegségmegelőző programokat, ha így később kevesebbet kell költeniük a súlyos szív-ér rendszeri betegségben szenvedők kezelésére.
A hawaii őslakosok és a pima indiánok körében végzett kutatások eredményét pedig mindannyian hasznosíthatjuk, ha figyelünk arra, hogy táplálékunk kis zsír- és nagy rosttartalmú legyen. Ehhez viszont nem feltétlenül szükséges tarót és kaktuszt enni, hiszen ezeket a barna rizs és a teljes értékű gabona megfelelően helyettesítheti. Ugyancsak érdemes megőrizni a hagyományos konyhai eljárásokat, elkészítési módokat, mert ami régi, az nem feltétlenül elavult.

Az energiamérleg nyelve

A Hawaii szigetén élő őslakosság az amerikai kultúra térhódítása előtt az energiamérleg nyelvét egyensúlyban tudta tartani, hiszen a polinéz szigetvilág rendkívül változatos növényvilága ezt évszázadokon át lehetővé tette. A Hawaii-szigeteken rengetegféle trópusi növény, zöldség, gyümölcs, és virág található, ilyen a kókuszdió, a bambusz, valamint számos más trópusi égövi fa. A sokféle gyümölcs között gyakori a banán, az ananász, a mangó, ezenkívül is több száz fajta gyümölcs, és zöldségféle. A szigeteken több mint kétezer különböző virágfajta található meg természetes környezetben. Másrészt a halászat, vadászat is szerepelt életformájukban, amely a tengeri táplálékok megszerzése mellett a napi szükséges fizikai aktivitásról is gondoskodott.
Az egészséges életmód pedig nem csupán azt jelenti, amit a dietetikusok általában hangoztatnak, hogy ne együnk többet napi kb. 2000 kalóriánál (ha egészen precízen fogalmazunk, akkor ez mindenkinél egyedi mértékű, de az biztos, hogy a szükségletnél több), hanem hozzátartozik a rendszeres mozgás vagy/és meditáció – a hagyományoknak megfelelően.

Hawaiin nem is őshonos!

Sokan úgy vélik, az ananász hawaii eredetű, ám tévednek, hisz még csak nem is őshonos a szigeteken, hanem Brazíliából származik. Így amikor a konyhaművészek hawaiinak titulálják a pizzát sonkával és ananásszal, a hamburgert a húsra tett ananásszal vagy a csirkemellet ananásszal és sajttal sütve, bizonyára finom, ám semmiesetre sem őshonos ételekről beszélnek!

Tudta?
A hagyományos hawaii tengeri só rózsaszínű, melynek természetes adalékanyaga a vulkanikus sült vörös agyagban lévő vas-oxid.

Összeállította:
Dr. Lelovics Zsuzsanna dietetikus