Rebarbara



A rebarbara nem gyümölcs, még akkor sem, ha úgy használjuk fel.Tisztítása a spárgához vagy a szárzellerhez hasonló, vékony külső hártyáját kell lehúzni róla, amit kiskéssel a legkönnyebb, miután végeiket levágtuk.

Eredete, hagyományai:
A rebarbara őshazája Ázsia, pontosabban Tibet környéke. Kontinensünkön a XVI. század végén jelent meg, először Angliában, majd Németországban. Mint sok más növényt, kezdetben a rebarbarát is füvészkertekben, dísznövényként tartották. Termesztése és európai elterjedése a XVIII. században kezdődött meg. A népi orvoslás úgy tartja, hogy a rebarbara bélrenyheség, máj- és epebetegségek gyógyszere. Kis mennyiségben bélnyálkahártya összehúzó, tehát a hasmenést csillapítja. Nagy mennyiségben viszont kifejezetten hashajtó hatású. Emellett kiváló vér- és vesetisztító. Egyesek a rebarbara fogyasztását különösen szívbetegeknek, csecsemőknek, gyerekeknek és szellemi munkát végzőknek ajánlják. Fontos megemlíteni, hogy fogyasztása fokozott elővigyázatosságot igényel, mert savtöbbletet okoz. Ezért vesekövesek, vesehomokban szenvedők óvakodjanak tőle. A rebarbara levelét külsőleg borogatásként használták.

Mit mond az orvos?
A rebarbara kedvezően befolyásolja az  emésztőrendszer működését. Jótékony hatása a gyökértörzsben található, az antrakinonok és a tanninok közé tartozó vegyületeknek tulajdonítható. Kis adagban összehúzó hatása miatt hasmenés ellen, keserű ízénél fogva pedig étvágyjavítóként használható. Enyhíti az emésztőrendszer nyálkahártyájának gyulladásos folyamatát és a kisebb bélgörcsöket. Antibakteriális hatása is említésre méltó, melyet pl. az Escherichia coli, a Staphylococcus aureus baktériumok, valamint a Candida albicans nevű gomba ellen fejt ki. A kínai rebarbara porát sikeresen alkalmazták vérzéscsillapításra. Ezt kísérletileg és klinikailag is igazolták: gyomor- és bélfekélyek, valamint gyomor- és bélvérzések megelőzésében és kezelésében. Vérzéscsillapító, összehúzó és antibakteriális hatása miatt a rebarbara gyökértörzséből készített kivonatok jól alkalmazhatók a szájnyálkahártya és a fogíny gyulladásainak, valamint a szájban képződő apró fekélyes foltok ecsetelésére. A gyökértörzskivonatnak nagy adagban hashajtó hatása van. Hosszan tartó (hónapok, évek) használatát az antrakinon vegyületek várható káros mellékhatásai miatt kerülni kell. Várandós és szoptatós anyáknak, gyerekeknek nagy adagban történő fogyasztása nem tanácsos. Ezekkel a hatásokkal „sajnos” csak a kínai vagy török, az indiai és az orvosi rebarbara rendelkezik. Az Európában termesztett másik két faj is tartalmazza mindezeket a hatóanyagokat, de azok gyökértörzskivonata olyan erős ösztrogén hatással rendelkezik, hogy orvosi terápiás használatának ez már gátat szab.A rebarbara karotinoidtartalma majd hatszorosa a sárgarépáénak. A karotinoidok az A-vitamin elővitaminjai, melyeknek nemcsak mint leendő vitaminoknak, hanem mint antioxidánsoknak is fontos szerepük van. Segítenek ártalmatlanná tenni a szervezetben keletkező és oda kívülről bejutó rákkeltő kémiai anyagokat. Amerikai kutatók mutattak rá, hogy azoknál, akiknek a vérében a legalacsonyabb a karotinoidok közé tartozó béta-karotin szintje – összehasonlítva azokkal, akiknek a legmagasabb -, négyszer nagyobb valószínűséggel léphet fel a leggyakoribb típusú tüdőrák a következő évtizedben. Egy másik tanulmány a dohányzó férfiak és a tüdőrák közötti kapcsolattal bizonyította be a béta-karotin védő hatását. 30 éve dohányzó férfiaknál, akik a legalacsonyabb béta-karotin-tartalmú táplálékot fogyasztották, nyolcszor nagyobb volt a tüdőrák kialakulásának veszélye, mint a legtöbbet fogyasztóknál.Több tanulmányban olvashattunk arról, hogy a magas béta-karotin-tartalmú táplálkozás a gége-, a nyelőcső-, a hasnyálmirigy-, a húgyhólyag-, a prosztata- és a méhnyakrák ritkább előfordulásával is összefüggésben van.

100 gramm rebarbarában átlag
energiaértéke: 67 kJ/16 kcal
fehérje: 0,6 gramm
zsír: 0,1 gramm
szénhidrát: 3,3 gramm
rost: 2,4 gramm
koleszterin: 0 milligramm
karotin: 70 milligramm
pantoténsav: 84 milligramm