Menta (Mentha)

Menta (Mentha)
Az ajakosvirágúak, családjába tartozik, a kakukkfű, a zsálya és a rozmaring rokona. A növény leveleit használjuk fűszerként; íze frissítő, enyhén borsos, jellegzetesen mentolos, hűsítő hatású. Őshazája a Földközi- tenger vidéke. Nevét a görög mitológiából kapta: Perszephoné, az alvilág urának, Hádésznek féltékeny felesége megsemmisítette vetélytársnőit. Így Minthe nimfát, Hádész kedvesét is, akit növénnyé változtatott. A zölfűszerre a Bibliában is találunk utalást, Máté evangéliumában a kapor és a kömény mellett szerepel, amit a jeruzsálemi Héber Egyetem botanikusai egy ma is vadon termő fajjal, a lómentával (Mentha longifolia) azonosítottak. A rómaiak, vendégszeretetük jelképeként mentával dörzsölték be az asztalt, erről Ovidius is beszámol.
A menta serkentő, frissítő hatását már az ókorban ismerték, ám később felfedezték görcsoldó, nyugtató tulajdonságait is. Ma orvosságként leginkább a borsos mentát (Menta piperita) használjuk, ami mindössze úgy kétszázötven éve, spontán kereszteződéssel született.
Ám fiatal kora ellenére máris sok jót tudunk róla. Olyannyira, hogy hatóanyagai orvosi könyvekben is megtalálhatóak: epehajtó hatásúak, gyulladáscsökkentőek, görcsöldók.
Fűszerként többnyire a fodormentát (menta spicata) használjuk. Birkahúsokhoz, túróhoz és joghurthoz, fagylaltokhoz és gyümölcssalátához illik legjobban.
Nagyszerűen díszíti az édességeket.
A mentát az élelmiszeripar, a gyógyszerészet és a kozmetika is használja.