Fokhagyma (Allium sativum)


A fűszerliliom-félék családjába tartozik, a gyömbér, a vöröshagyma és a metélőhagyma rokona. A növény gumós gyökerét használjuk fűszerként. A fokhagymagerezdek illata a legáthatóbb az összes fűszer közül. Íze ugyanilyen erőteljes, erősen intenzív. Őshazája egyes kutatók szerint a kirgiz sztyeppevidék, mások szerint viszont India. Egy biztos, az első termesztett növényeink egyike, már hatezer éve ételként, vallási rítusok részeként és gyógyital készítéséhez is használták. I.e. 3200-3000- ből származó egyiptomi síremlékeken fokhagymagumó ábrázolást is találtak.
Az ősi kultúrákban alig volt táplálék, amit annyira becsültek mágikus és egészségre gyakorolt hatása okán, mint a fokhagymát. Papok, orvosok, kutatók hagyták az utókorra évezredeken keresztül tapasztalataikat, javallataikat e fűszer gyógyszerként való felhasználására. Hérodotosz görög történetíró szerint a magas piramisok építői igen sokat ettek belőle, egyrészt erejük növelésére, másrészt, hogy egészségesek maradjanak. Tehát már i. e. 2500 évvel ezelőtt tudták, hogy a fokhagyma hatásos a fertőző betegségek megelőzésében. Később, egy i. e. 1500-ban készült egyiptomi papirusz – melyet a múlt században fejtett meg egy német egyiptológus – a fokhagymát 22-féle betegség gyógyítására ajánlotta, többek között fejfájás, torokbetegségek, általános fizikai kimerültség, női panaszok ellen és harapás okozta sérülések gyógyítására. Később Plinius híres munkájában, a Historica Naturalisban már 61 különböző bajt orvosolt fokhagymával, például a gyomor- és bélbetegségek, kutyaharapás és kígyómarás, skorpiócsípés, fekély, aranyér, asztma, reuma, daganat és tüdővész ellenszerének is vélte. Hippokratész görög orvos is számtalan betegség gyógyítására javasolta, többek között epilepszia és fertőző betegségek ellen, méhdaganat kezelésére, székletpuhítóként, vizelethajtóként, valamint a menstruáció kimaradása esetén. Egy érdekes indiai kézirat szerint, mely az 1. századból származik, a fokhagyma szerepet játszik a szívbajok és a reuma megelőzésében, továbbá a magas vérnyomás csökkentésére is felhasználható. Későbbi feljegyzésekből tudjuk azt is, hogy a shakespeare-i idők Angliájában afrodiziákumnak tekintették.
Az első igazán tudományos feltevés a fokhagyma gyógyhatásairól Pasteurtól származik, aki antibakteriális hatású kémiai anyagokat fedezett fel benne. Sokáig a tbc elleni „gyógyszerválaszték” a fokhagymából készült borogatás és belélegeztetés volt. Az első világháborúban tifusz és dizentéria ellen használták, sőt később Albert Schweitzer tifusz és kolera ellen is alkalmazta. Végül pedig egy rövid ízelítő azon egyéb betegségekből, amelyek- nek gyógyítására sok ezer év óta használták: agyhártyagyulladás, ajak- és szájbetegségek, álmatlanság, bőrgombásodás, cukorbetegség, gége- és hangszálgyulladás, megfázás, himlő, kanyaró, kolera, kopaszság, korpásodás (a fejbőrön), lépmegnagyobbodás, magas vérnyomás, nikotinmérgezés, ólommérgezés, skorbut, veszettség, vérhas, vízkór stb.
A mai kor tudósai is sokat vizsgálták a fokhagymát, így megállapították, hogy rendszeres fogyasztása mérsékelheti a kórosan fokozott véralvadást, segíthet megelőzni a szív-érrendszeri betegségeket, nagyon erős természetes növényi antibiotikum; hatásos köptető és csökkentheti a rák kialakulásának esélyét is.