Szendvicsek alapjaként Amerikában a bagel a legkedveltebb. Ki gondolná ezek után, hogy őshazája mégis Európa, egész pontosan Lengyelország? A történet 1683-ban Bécsben kezdődött, ahol a helyi pék köszönetet akart mondani a lengyel királynak, amiért az megóvta a vidéki rokonait a török betolakodóktól. Készített egy lovagló-kengyel alakú péksüteményt, amellyel megemlékezett a király kedvenc időtöltéséről a lovaglásról. Nem csoda hát, ha a bagel Lengyelországban lett a legnépszerűbb, különösen akkor, amikor vajúdó nőknek kezdték ajándékozni nagy tápanyagtartalma miatt. Később a nők a gyermekeiknek adták tovább, mert könnyű volt megfogni, és a kicsik szerették rágni édeskés íze miatt fogzás idején. A bagel útja Oroszországba vezetett bubliki néven, ahol spárgára fűzve árulták, és mint oly gyakran a kerek dolgokat, ezt is szerencsehozó tulajdonsággal ruházták fel, valóságos varázs süteményként tekintettek rá.
A kelet-európai zsidó bevándorlók vitték az Egyesült Államokba, ahonnan a bagel elindult világhódító körútjára. 1910 és 1915 között már 300 iparos élt a sütéséből New York-ban. Eleinte a bagelt tálcákról, botra fűzve árusították mindenféle töltelék nélkül.
A bagelt „ipari” körülmények között a hatvanas évek óta gyártják, amikor is Dan Thompson feltalálta azt a gépet, amely dagasztás után rögtön főzi a süteményt, majd süti, és utána csomagolja; óránként 2100 darabot.

Forrás:
fuszereslelek.blogspot.com