Franciaországban az aprócska, ízekben és színekben tobzódó párizsi makaronok csábítóan kelletik magukat a cukrászdák kirakataiban. A kis tésztakorongok hagyományosan a szivárvány különböző színeiben pompáznak és csokoládé, gyümölcs- vagy más ízesítésű vajas krémmel, savanykás lekvárral, esetleg karamellával „ragasztanak” össze kettőt-kettőt. Az árukra pillantva azonban elegendő a motiváció arra, hogy magunk lássunk neki az elkészítésüknek, még ha az nem is olyan egyszerű. A szinte tökéletességig fejlesztett mini desszert mára az egész világot meghódította: készítése és kóstolása igazi szenvedéllyé vált sokak számára. A legjobb cukrászatok naponta több ezret adnak el belőle. Nemzetközi karrierje töretlen, de azért még mindig a francia cukrászdákban a legmenőbb. A leghíresebb macaron „kreátorok” – pl. Ladurée vagy Pierre Herme – gyakran lepik meg a vásárlóikat új kreációkkal, egyre extrémebb ízekkel. Ilyen pl. a szarvasgombás-mogyorós, fokhagymás-zöldborsos, libamájas és lazacos macaron. Tehát nemcsak az édes ízt kedvelők találhatnak maguknak megfelelő minicsodát, hanem bárki, aki szereti a különlegességeket.
Magyarországon is egyre népszerűbb ez a francia cukrászremek. Macaront árusító üzletek megjelenésén kívül macaron készítő tanfolyamokra járhatunk, sőt már Macaron Napot is rendeztek a fővárosban.
A falatnyi desszert eredetileg olasz származású, történetét tekintve a források megegyeznek abban, hogy Velence környékén kezdték el készíteni a 14-15. században. Akkor maccarone néven még nem a mai fajtáját értették, hanem bármilyen apró édességet, ami tojásfehérjéből és darált mandulából, vagy más olajos magból készült. Később a reneszánsz idején jelent meg Franciaországban egy olasz szakácsnak köszönhetően. A neves konyhaművész II. Henrikkel házasulandó Medici Katalin kíséretével érkezett az országba. Az esküvői vacsorán bemutatott töltött édesség nagyon kedvező fogadtatásban részesült. Néhány francia régió hamar elkezdte saját különlegességeként készíteni, és macaron néven gyorsan sikert aratott az egész országban, majd később az egész világon is. Ma a franciák legjellegzetesebb édessége.
A kis tésztakorongok darált mandulából, cukorból és (cukorsziruppal felvert) tojásfehérjéből készülnek, általában 3 centi átmérőjűek, szabályosan kerekek, sima. fényes felületűek, melyeknek vékony „talpazatuk” van. Ételszínezékekkel a szivárvány minden színére szokás színezni őket. Ezekből „tapasztanak” össze csokoládé- vagy más ízesítésű vajas krémmel, lekvárral, esetleg karamellával kettőt-kettőt. A jó macaron könnyű, légies, a külső kérge pedig finoman roppan. Fontos, hogy ne legyen túl édes, így a tölteléke, mely meghatározza a macaron jellegét, inkább kesernyés, vagy savanykás, mintsem édes legyen, mert így tud kontrasztot alkotni az édes külsővel.
Miért ez a nagy hűhó?
Azért, mert nehéz elkészíteni, olyannyira, hogy nincs is minden cukrászdában. Precizitás, gyakorlat és türelem szükséges hozzá. Az alapanyagok minősége meghatározó. Például a legtökéletesebb az, ha a tojásfehérjét néhány napig hűtőben pihentetjük, a mandulalisztet pedig profi cukrászatokban vesszük. A porcukornál sem mindegy, milyen állagú, a mandulához hasonlóan igen finomra kell őrölni ezt is. A macaron nem szereti a párát, párás környezetben nem lehet készíteni.
A receptekben leírt technológiát pedig nagyon precízen kell követni.