Manapság divat szidni az egyre nagyobb körben elterjedt hamburger-gyorsbüfé hálózatokat, az úgynevezett fast food éttermeket és ételeket. Pedig jobbára igényes alapanyagból, kulturált körülmények között, tápláló falatokat kínálnak gyors étkezésre.
Ezzel önmagában semmi probléma nincsen, magam is többször beszélek meg ilyen helyre randevút, s olykor nagyon is ínyemre való egy-egy kedvenc fajta hamburgerem bekebelezése. Az is rendjén való, hogy itt találkozgatnak a fiatalok, ha a mi időnkben lett volna hasonló lehetőség, mi is biztosan többnyire itt „lógtunk” volna. A baj azzal van, ha a fiatalabb nemzedék esetében az a téves tudat alakul ki, hogy az itt kapható ételek jelentik a gasztronómia csúcsát, és egészségükre is ártalmas, ha szinte csak az itteni választékon élnek.
A fast food ellentéte a slow food, szó szerinti fordításban lassú étek, melynek belső tartalma ennél sokkal gazdagabb. Ez a lassan egyél, tovább élsz filozófia, a régi, „ráérős” világ tradicionális konyhaművészetét, étkezési kultúráját igyekszik visszacsempészni életünkbe. Azok mozgalma, akik a mindennapok rohanása után, este vagy a hétvégén, olyan ételeket és italokat fogyasztanak, amelyek elkészítése – és élvezete is – időt, odafigyelést, válogatást igényel. És milyen igazuk van! Ha az egész heti robot közben vagy után megengedhetjük magunknak, miért ne szánnánk időt a nyugodt, minőségi étkezésre, a hozzávalók gondos kiválasztására, miért ne figyelnénk oda az étel és ital harmonikus párosítására, ha belefér, miért ne mennénk néhanapján gyorsbüfé helyett különleges, egyedi konyhájú kisvendéglőbe, étterembe?
Az olaszországi székhelyű slow food-mozgalom 1989-ben született Párizsban. Ma mindegyik kontinensen vannak fiókintézményei, mintegy 70 000 állandó taggal: ezek tulajdonképpen olyan társulások, ahol vendéglátóipari szakemberek, gasztronómusok, termelők vagy éppen csak érdeklődő, polgári foglalkozású ínyencek tömörülnek azért, hogy közös kirándulásokat, felfedezőutakat tegyenek az ízek birodalmába.
Az első lépéseket otthon, családi körben Önök is megtehetik: kényelmesen és ráérősen, lapozzák át oldalunkat. Nézzék ki maguknak azt a fogást vagy menüsort, amit úgy éreznek, tökéletesen megfelelne hétvégére. Mindenféle kapkodás nélkül főzzék-süssék meg, ha módjuk van, az ételkészítésbe vonják be családtagjaikat is, a módját megadva terítsenek meg, és gondoskodjanak a megfelelő italról is. Úgy üljenek le étkezni, hogy nem rohannak sehová, nem olvasnak közben újságot, egyszerűen csak élvezik a finom falatokat és egymás társaságát! És még valami!
Akinek „korosztályos” gyermeke a gyorséttermi láncok bűvöletében él, használja ki az alkalmat arra, hogy bemutatja neki e másik filozófiát, megismerteti újabb ízekkel, s megállítja egy kicsit ebben a feleslegesen rohanó világban.