A keresztesvirágúak családjába tartozik, a brokkoli, a kelbimbó és a kelkáposzta rokona. A növény megvastagodott gyökerét, ritkábban levelét használjuk fűszerként, főzéshez. A gyökér erőteljesen csípős-maró illatú és ízű.
Őshazája Délkelet-Európa és Délnyugat-Ázsia. Már a római Columella és Plinius is említést tesz egy hasonló gyökérféléről.
Népi gyógyászati felhasználásáról többet tudunk, mint múltjáról. Kis mennyiségű és rendszeres fogyasztását jó hatásúnak vélték tbc-re, asztmára, mirigy-, nyirok- és májbántalmakra, de elismerték vérnyomáscsökkentőként, vizelethajtóként, fertőtlenítőként és vértisztítóként is. Leggyakrabban és leghatásosabban a tormaszirupot használták, amihez a lereszelt tormát mézzel elkeverték, majd átpréselték. Makacs köhögés, rekedtség, sőt légcsőhurut és krónikus hörgőhurut gyógyítására is javasolt. Úgy tartották, hogy napi néhány kiskanálnyi növeli a hurutokkal és fertőző getegségekkel szembeni ellenálló képességet, sőt megelőzhető vele az influenza is. Egyesek szerint hatásosabb, ha préselés nélkül kanalazzuk. Egyik recept szerint reuma kezelésére egy maréknyi reszelt tormát fél liter pálinkában áztattak 1-2 hétig, majd átszűrték. Ezzel a kivonattal dörzsölték be a fájós testrészeket.
A Mezőségben tormalevéllel borították be a beteg mellét vagy egész testét láz csillapítására. A lereszelt tormából felszabaduló csípős illó- és aromaanyagokat pedig belélegezték, ily módon tisztítva a légutakat. Torok- és mandulagyulladáskor kétharmad rész tehéntúróba (ez tompítja a torma csípősségét) egyharmad rész reszelt tormát tettek, s pakolásként alkalmazták. Ismert volt a tormatinktúra is: reszelt tormához alkoholt adtak, fél napig áztatták, majd átpréselték. Borogatásként ajánlották tarkóra heves fejfájás esetén (vérbőséget idéz elő). Ezt a tulajdonságát kihasználva fagyás elleni lábfürdő is készült belőle. Üszkösödő sebek gyógyítására is javasolták, ami fájdalmas a friss sebre, de hatékony: hamar enyhülést eredményez és gyorsítja a gyógyulást.
Napjainkban francia kutatók megállapították, hogy a tormalé serkenti az epehólyag működését, összehúzódását. Így az epekőre hajlamos egyéneknél a kövek kialakulásának idejét elnyújtja, a renyhe epehólyag-működéséből fakadó panaszokat enyhíti. Ezenkívül a gyomor-, a vastagbél-, esetleg a prosztata- és a hólyagrák kialakulásának veszélyét csökkentheti.
A tormát leginkább reszelve, ecetben eltéve árusítják, ami virsli vagy a húsvéti sonka mellé nélkülözhetetlen. Főzésre is többnyire ezt használjuk, főként mártás fő belőle. Leveleit még zsengén salátába keverve vagy töltve szokás elkészíteni.