A fészkesvirágzatúak családjába tartozik, az üröm rokona. Levelei nagyon illatosak, kissé csípősek, kesernyések és édesek egyszerre, ánizsra emlékeztető aromájúak. Őshazájának a Közel-Keletet tartják. Neve a latin dracunculus szóból (kis sárkány) származik. Elődeink a „sárkánynövényről” úgy tartották, hogy meggyógyítja a mérges harapásokat. Ibn al Baithar 13. századi arab botanikus szerint a tárkony remek altató, míg a francia orvos Marcellus Empiricus „sápkóros” betegeknek ajánlotta. Emellett úgy vélték, hogy friss leveleinek rágása megszünteti a csuklást, sőt a legújabb kutatások felfedezték, hogy keserűanyagai segítik a a zsír lebontását, így jótékony az emésztésre, a belőle főzött tea pedig vesetisztító hatású.
A tárkony leginkább levesek, mártások, salátaecet és roston sültek fűszerezésére való, de Bornemissza Anna erdélyi fejedelemasszony szakácskönyvében önálló receptként is szerepel. „Csinálj tésztát tyúkmonnyal s liszttel, márts tárkonyfüvet belé, rántsd vajban”. Akár ma is elkészíhető, csak tudni kell, hogy a tyúkmony tojást jelent.
Napjainkban két fő fajtáját termesztik, a franciát és a kevésbé aromás oroszt. Utóbbi kevesebb gondoskodást igényel, ezért inkább ez kapható.