Az ernyősvirágzatúak családjába tartozik, az ánizs, a
kapor és a kömény rokona. A növény leveleit, vékony szárát használjuk fűszerként; megvastagodott gyökere, a petrezselyemgyökér (Petroselinum hortense) ízesítésre, főzésre kiváló. A petrezselyemzöld kissé csípős és édeskés egyszerre, lédús, friss ízű.
Őshazája a Földközi-tenger melléke. Már a görögök és rómaiak is termesztették, Plinius petroselinum néven említi.
Csodaszernek tartották: ételeikbe keverve, vagy sűrű teát főzve belőle a meddőség megszüntetésére, vesekövek kihajtására, a menstruáció szabályozására, kanyaró gyógyítására, sebek „forrasztására”, rovarcsípések enyhítésére javasolták és úgy gondolták, hogy minden betegséget távol tart. Erejük és kitartásuk növelésére a sportolók is rendszeresen ették. A népi orvoslás a későbbiekben még reumás panaszok, húgyúti megbetegedések ellen is jónak tartotta, de kozmetikumként, a bőr frissítésére, javítására is alkal- mazták. Érdemes megjegyezni, hogy a petrezselyemzöld- főzettel (teával) a haszon- és dísznövények leveleit megmosva az apró kártevők elpusztulnak, növényeink levélzete szép fényes, egészséges lesz. Valaha a petrezselyem magját kis zacskóban árusították, úgy tartották, hogy a gyerekek meg a felnőttek hajából az élősködőket elűzi.
Hazánkban a múlt században – akár a régi görögöknél
– mindenféle rovarcsípést gyógyítottak vele úgy, hogy a sebet finomra vágott petrezselyemmel behintették s be- kötözték.
Az újkor orvostudománya megállapította, hogy a petrezselyem különösen karotinoid és klorofill-tartalmánál fogva rákmegelőző hatású.
A petrezselyem a leguniverzálisabb zölfűszer, majd mindenbe jó. Ha lehet, csak tálalás előtt keverjük az ételekhez, mert főzés közben vitaminjaiból ásványi anyagaiból veszít.