Az ernyősvirágúak családjába tartozik, a kapor, a kömény és az ánizs rokona. A növény magjait és petrezselyemhez hasonló zöld leveleit egyaránt használjuk fűszerként. Az érett magokat szárítják, rostálják és egészben vagy őrölve kerül forgalomba. Fűszeres aromájú, enyhén édeskés és borsszerű ízű, kicsit a zsálya, a kakukkfű meg a narancshéj keverékére emlékeztető. Levelei hasonlóak, ám jóval enyhébb aromájúak.
A koriander őshazája a Földközi-tenger melléke. Legalább háromezer éve termesztik, szanszkrít szövegekben és egyiptomi papirusztekercsekben is találunk rá utalást. A Biblia is megemlíti
„…mannának nevezte el ezt a dolgot, amely olyan fehér volt, mint a koriandermag…”. A rómaiak terjesztették el Európában, a spanyol hódítók pedig az Új-Világban. Honunkban is ismerték, beléndekfű vagy zergefű volt a népi neve.
A koriandert már Hippokratész gyógyszerként is használta, emésztési zavarokra ajánlotta. A középkorban szerelmi bájitalokba keverték, később fejfájás és migrén esetén javasolták néhány mag elrágcsálását.
A koriandermag a currypor fontos része, de fűszeres pácokból és a télire eltett uborkából sem hiányozhat. A korianderzöldet leginkább távol-keleti ételek készítésénél használjuk.