Julia a mai napig élénken él az amerikai háziasszonyok tudatában és konyhájában. Érdekes orgánuma, szokatlan (1,88 m-es) magassága és könnyed humora mindenkit levett a lábáról a televízió képernyőjén keresztül. „Ne feledje, egyedül van a konyhában, és senki nem látja!”- volt az az egyik szállóigévé vált mondása, ha nem éppen úgy sikerült valami, mint ahogy azt tervezte.
1912. augusztus 15-én Pasadena városában, Kaliforniában született Julia Carolyn McWilliams néven, egy felső középosztálybeli jómódú család első gyermekeként. Kiskorában nemigen látott mintát arra, milyen is a konyhában egy tökéletes háziasszony, hisz személyzet készítette a háromgyermekes család (Julia fiatalabb testvérei: Dorothy és John) számára a nem különösebben izgalmas amerikai konyha korabeli népszerű fogásait. Huszas éveiben New Yorkban, a W. & J. Sloane lakberendezési vállalkozás hírdetési osztályán kezdett dolgozni. Bár az érettségit követően diplomát szerezett, a II. világháború alatt önkéntesként a mai CIA elődszervezete, az OSS (Office of Strategic Services) kötelékében végzett jórészt adminisztratív feladatokat. 1944-45-ben Ceylon (a mai Srí Lanka) szigetén teljesített szolgálatot. Innen munkája Kínába szólította Paul Chusing Childdal, a hírszerzésnél dolgozó munkatársával együtt. Kapcsolatukból szerelem bontakozott ki, így amikor a háború végén visszatértek Amerikába, 1946. szeptember 1-én összeházasodtak. Paul később nemcsak a társa, hanem alkotótársa is volt feleségének kulináris kalandozásai, szakácskönyvszerzői és televíziós pályája során. 1948-ban Pault a munkája Franciaországba szólította, így Párizsba költöztek, ahol Julia részben unaloműzésből, részben a konyhaművészet iránti érdeklődésétől vezérelve
beiratkozott a világhírű Le Cordon Bleu főzőiskolába.
Az itt elsajátított alapvető francia gasztronómiai ismereteken túl Max Bugnard séftől magánórákat is vett, s úgy összebarátkoztak, hogy később még akkor is tartották a kapcsolatot, amikor Julia a férjével a Massachusetts állambéli Cambridge-ben élt. Hathónapnyi intenzív tanulást követően összeállt két másik iskolatársával, Simone Beck és Louisette Bertholle hölgyekkel, és 1951-ben megalapították A három ínyenc iskolája (L’école des trois gourmandes) elnevezésű vállalkozásukat, melynek keretén belül párizsi lakásukban főzőtanfolyamokat tartottak, elsősorban amerikai hölgyeknek.
Közben elkezdtek dolgozni – eredetileg hárman együtt – az amerikai alapanyagokra adaptált francia alapszakácskönyvön, amit végül 1961-ben a híres Knopf kiadó jelentetett meg, Mastering the Art of French Cooking ( A francia konyha iskolája) címmel.
Visszatérve az Egyesült Államokba, Child Bostonban, a National Educational Television (NET)csatornáján mutatta be a kiadott szakácskönyvet, ahol kiderült, hogy az egész további pályafutására jellemző szívmelengető humora, sajátos hanghordozása tömegeket képes megszólítani. Így 1963. február 11-én elindult a The French Chef ( A francia szakács) című tévésorozata, mely olyan népszerű lett, hogy egyszerre 96 csatorna vette át a műsort,1966-ban pedig Emmy díjat kapott. A még fekete-fehérben sugárzott sorozatot (számos epizód látható különböző internetes portálokon) több másik is követte: az 1970-es és ’80-as években immár színesben a Julia Child & Company majd a Dinner at Julia’s. Az 1990-es években műsoraiba gyakran meghívott híres szakácsokat, egyik állandó munkatársa lett Jacques Pépin séf, akivel a közös forgatások mellett szakácskönyvet is írtak. Utolsó tv-sorozata 39 epizódból állt, és 1996-98 között került adásba – ez volt a Baking with Julia (Süssünk Juliával).
Televíziós műsorai mellett 19 szakácskönyv köthető a nevéhez, az utolsó már halála után, 2007-ben, posztumusz jelent meg.
Ő lett az első nő, aki felkerült a világhírű Amerikai Kulináris Intézet (Culinary Institute of America /CIA) Hírességek Falára. 2000 novemberében megkapta a legmagasabb francia állami elismerést, a francia Becsületrendet, két évre rá pedig az Amerikai Történeti Múzeumban kiállították azt a konyhát, teljes felszerelésével együtt, ahol három műsorát is forgatták.