Általánosságban
A gomba se nem növény, se nem állat!
Eleink már az őskorban rajzoltak gombát a barlangok falára, egyéb más ehető hozzávaló társaságában, de hogy miként fogyasztották, arra a római korból találjuk az első feljegyzéseket. Ezek szerint a császárok egyik kedvenc eledelének számított, olyannyira, hogy még öltek is érte! – de erre majd nyáron visszatérünk, amikor a császárgalóca sorra kerül. De nemcsak érte, hanem vele is öltek: a középkorban az alkimisták, boszorkányok, méregkeverők kedvenc „kelléke” volt.
A XVII.-XVIII. századra a szerzetesek – főként Németországban – már komoly tudást halmoztak fel a gombákról, amit közel 200, olykor rajzokkal, rézkarcokkal is illusztrált könyvben örökítettek meg. Híres tudósembereket sem hagyott hidegen e nemes élőlény. Andrea Caselpino, korának híres filozófusa, orvosa, botanikusa 1583-ban feljegyzett művében külön rendszertanba foglalta a gombákat, mert megfigyelte, hogy nem fotoszintézissel növekednek mint a többi növény, hanem kemoszintézissel, és kitint is tartalmaznak. E tudományos felfedezését 1960-ban elismerték, s Robert H. Whitakker vitte sikerre.
Mi az a micélium?
A gomba, hasonlatosan a többi élőlényhez, fontos szerepet tölt be a környezet ökológiai egyensúlyának fenntartásában. Hétköznapi emberként a gombáknak csak a termőtestével találkozunk, ami nem baj, hisz ezt a részét fogyasztjuk, már amelyik nem mérgező. Ám ez a látható teste csak egy piciny része fejlődésük történetének, alattuk egy sokkal bonyolultabb és tartósabb rész, a micélium található. Ez a gombák vegetatív része, mely szabad szemmel szinte láthatatlan, bár ha az avart vagy porhanyós földkérget egy kissé elkaparjuk a termőtest körül, egy része ennek is elénk tárul. Nem más ez, mint egy rostokból, azaz gombafonalakból összefonódó óriási, szőnyegszerű háló, mely több méterre elnyúlik, így biztosítva, hogy a lehető legtöbb tápanyagot tudja felvenni, magába szívni. ha a környezet, a páratartalom, az időjárás ideálissá válik, nagyon hamar új gombatest (termőtest) fejlődik ki belőle – nem véletlen a mondás, miszerint nő mint a gomba! Mindezt nem pusztán a főzni szeretők kedvére teszi, csupán a szervezet reproduktív részeként szolgál: nekilát növekedni, spórák millióit létrehozva. Amikor ezek a mikroszkopikus méretű spórák teljesen megértek, magok millióit hozzák létre, leválnak a termőtestről, és a szél vagy bogarak segítségével földet érnek, ahol micélium lesz belőlük. Ez egy igazi, természetes körforgás. Tehát a gomba igazi „teste” a föld alatt terem, melyből feljegyzések szerint a legnagyobb kiterjedésű mintegy 1500-2000km; csak viszonyításképpen, a Balaton területe ennek kb. az egyharmada.