Kalapja:
6-20 centi átmérőjű, fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik, élénk narancssárga, narancsvöröses, fénylő, sima, csak ritkán marad rajta fehéres burokmaradvány; széle bordázott.
Lemezei:
sűrűn és szabadon állók, szélesek, halvány, majd élénk aranysárgák, élük finoman csipkézett.
Tönkje:
8-16 centi hosszú, 1-2 centi vastag, hengeres, citromsárga vagy aranysárga, fejlett gallérja szintén sárga; nagy, fehér, elálló, zsákszerű bocskora van.
Húsa:
puha, sárgásfehér, a kalapbőr alatt narancsszínű, szagtalan, jóízű.
Előfordulása:
júniustól októberig, főleg savanyú talajú lomberdőben növő faj. Hazánkban egyre ritkábban fordul elő, kímélendő.
Étkezési értéke:
kiváló, ehető, az ételt szép sárgára színező, árusítható faj.
Története:
A galócák családja egészen rendkívüli: együtt találhatók benne a legmérgezőbb és a legfinomabb gombák. Szerencsére könnyű őket meghatározni, így kicsi az esély hogy az ízletes és ritka császárgalócát összetévesszük halálosan mérgező testvérével. Érdekesség: hogy aki evett gyilkos galócát és túlélte, állítja, hogy ennél finomabb gombát még „életében” nem evett. A fáma úgy meséli, hogy a császárgalóca egy római uralkodó kedvence volt , aki egy alkalommal magának a császárnak is kedveskedett e nemes étekkel; akinek szintén ez lett az első számú kedvence. Ettől kezdve az uralkodó rendszeresen szállította e fenséges gombát a császárnak, s ha megtudta, hogy valaki nem szolgáltatta be neki e finomságot, az életével fizetett érte. Innen hát a gomba neve, amit alátámasztanak más nyelvű elnevezései is: anggol-caesar‘s mushroom; francia-imperiale; lengyel-cesarski; német-kaiserling. Az olaszok ezzel szemben ovolo néven ismerik, mert amíg kicsi, színében és méretében is, egy tojásra hasonlít. A császárgalóca a szarvasgomba után a legértékesebb gombafajta. Ára Európában kilónként100-150 Euro.
Megjegyzés:
összetéveszthető a mérgező légyölő galócával. Fiatalon a gomba fehér általános burokban van, így egy tojáshoz hasonló. Képünkön jól látható, ahogy előbújik e burkából.